Hahó! :) Várva várt, "történelmi pillanat" a blogon! Haha, nem. Ezt csupán azért mondom, mert számomra feledhetetlen a pillanat - ez is eljött. Annyi év, annyi átírás után végre elétek tárom azt a történetet, amelyre talán a legtöbben voltak kíváncsiak. Most csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy jó olvasást!
Hamarosan érkezik a teljes első fejezet is!
Nilla
„Te vagy az utolsó gondolat,
A szó, ami engem megtalál,
Igazat mond és megsimogat
– Te vagy az
utolsó nyár.”
/ Republic /
Nulladik fejezet
Rueben
Meredten bámultam a velem szemben ülő Tristant önelégült
vigyorával a pofáján, ami már hosszú percek óta virított rajta. Szerettem volna
letörölni, de úgy istenigazából, mert zsigerből éreztem, hogy készül valamire.
Az ember ösztöne megsúgja, ha fúrják a férgek. Megfeszültek az izmaim, amint
arra gondoltam, mit tett ez a gennyes szemétláda eddig, de sikerült elrejtenem
előle. Csak a természetes nyugodtságomat érzékelte, semmi többet. Nem engedtem
neki, hogy gyengének lásson, azt kimutatni az ő reszortja. A vigyorgása lassan,
de biztosan vicsorgássá torzult.
– Mikor értitek
már meg végre, hogy mi nem
háborúzunk? Főleg egymással nem? – kiáltott ránk Malcolm, a pillantását
jártatta köztünk. Körülbelül tizenhárom másodperce rontott be, és rögtön
üvölteni kezdett.
Nekem mondjuk
nem esett nehezemre teljesíteni, amit kért, vagy olykor inkább parancsolt, Tristannek
viszont annál inkább. Ő gyilkolni vágyott. Ártatlanokat. Néha még most is rám
tört, hogy megvessem ezért, de inkább sajnáltam őt, sőt szántam, amiért ilyen
elkorcsosult világképet neveltek belé.
– Ha még
egyszer egymásnak feszültök, kénytelen leszek drasztikus módszerekhez
folyamodni – jelentette ki tárgyilagosan Malcolm. Nem érdekelt az sem, ha
megbüntet, amíg meg tudtam akadályozni Tristant. Az embernek mindig van
lehetősége választani a kisebbik meg a nagyobbik rossz közt, ezt apámtól
tanultam.
Malcolm csak
mondta és mondta tovább a litániát, miközben mi egymást fixíroztuk: Tristan
arca elborult, majd felhorkantott, és idegesen felugrott a helyéről – nem
kellett sok, hogy kibillentsem az egyensúlyából. Láttam a mélyviharos szemén,
hogy legszívesebben szarrá verné a fejem, éppen ezért maradtam a jól bevált
taktikámnál, miközben belülről engem is a düh lángnyelvei mardostak.
Malcolm
befejezte a prédikációt, a válla fölött vetett ránk még egy utolsó pillantást,
majd keskeny ajkát szívogatva elviharzott. Egyre nehezebben bírta kezelni a
köztünk mind jobban feszülő ellentéteket. Tartottam attól, mindannyian rosszul
fogunk járni.
– Jobb, ha
meghúzod magad – köpte a szavakat Tristan. Lustán, tenyérbe mászóan
elvigyorodtam.
– Majd észben
tartom.
Farkasszemet
néztünk egymással a sírbolti csendben. Egy pillanatra sem estem ki a
szerepemből, ezzel még tovább tüzeltem az indulatait. Helyes! Veszítse csak el
a fejét, akkor nehezebben tud gondolkodni, bár neki ez mindenképp egy
megterhelő feladat.
Annak ellenére,
hogy uralkodtam magamon, rettentő szívesen szétszedtem volna ott, helyben. De
még nem jött el az ideje. Akármit is forgatott abban a zavaros, elvetemült agyában,
ki fogom deríteni és megállítom benne. Ha kell, megölöm. Ilyen egyszerű.
Ebben a drámában én vagyok a jófiú, pajtás – gondoltam
epésen. – Szóval te fogsz rosszul járni.
Felcsigázott! :) Tetszenek a nevek, olyan misztikusak :D
VálaszTörlésÖrülök neki! :) Még sok érdekes név lesz, imádom a különleges hangzást *-*
Törlésaaah hogy én mennyire imádom meg Téged iiiis<3
VálaszTörlésTudod, hogy ez kölcsönös <3
TörlésMajd megöl a kíváncsiság a folytatásért :) Úgyhogy siessssss! :D
VálaszTörlésSzia! Drága vagy :)) Köszönöm, és igyekszem!
TörlésMikor jön az új rész?? :)
VálaszTörlésIgyekszünk, bétázás alatt van. :)
Törlés