Kékszeműek - tizedik

Hahó,

hogy tetszik a dolgok alakulása? Várom a véleményeteket, esetleg tippeket a jövőre nézve! ;)

N.

Tizedik fejezet

Rueben

Éppen akkor húztam meg a ravaszt, amikor ütést mértek hátulról a fejemre. Nem ájultam el, csak megtántorodtam, de a pisztoly kiesett a kezemből. Kirúgták alólam a lábamat, így elterültem a földön. Láttam, hogy a csávó, aki az előbb még velem szemben állt, dermedten felül, a szemét le nem véve rólam. Valaki a nyakamnál fogva felrántott, de csak térdelésbe húzott fel.

– Mit keresel itt? Ez a mi területünk.

– Jé, ez nem a Starbucks? – Egyáltalán nem volt ínyemre a helyzet, na meg az sem, ami előttem állt, tekintve, hogy ez a sok majom egy szavamat sem hitte. Számítottam erre, de most sokkal nehezebbnek tűnt kitalálni valamit.

A mögöttem álló ismét rávert a tarkómra, amitől rögtön elzsibbadt a nyakam. Mióta lettek ezek a rohadt jótét lelkek ilyenek?

– Válaszolj, szipoly – mondta fenyegető hangon.

– Szart se mondok neked – köptem ugyanolyan stílusban. Nem félemlített meg azzal, hogy lefogott, és fegyvert szegezett rám.

– Akkor nincs más választásom... – Hallottam, hogy megint emeli a kezét.

– Mit akarsz? – kérdezte ekkor a másik, amelyik a csajt védelmezte.

– Csevegni egy kicsit.

– Megsértetted a szabályokat azzal, hogy idejöttél. Ennek értelmében itt helyben megölhetnélek.

– Megteheted, de akkor sosem tudod meg, mit akartam. Vigyetek egy vezetőkhöz, és mindent elmondok.

A szőke ciklon felvette a fegyveremet a földről. Kibiztosította. Bassza meg, teljesen elfelejtettem. A gyerek felállt, és a homlokomhoz szorította a csövét.

– Mit. Keresel. Itt? – kérdezte tagoltan, mintha retardált lennék.

– Mondtam. Hogy. Beszélni. Jöttem.

Megnyomta a pisztolyt a homlokomon, amitől hátrabicsaklott a fejem. Sajgott a tarkóm, a fájdalom átsugárzott az egész fejemre. Tudták, hogy szereljenek le, de nem szartam be tőlük.

– Lelőhettelek volna, mégsem tettem. Nem akarok senkit sem bántani. Tudom, hogy veszélyben vagytok. Segíteni jöttem.

– Segíteni? Mégis miben? – Olyan él rejtőzött a hangjában, amit egy szamuráj kard is irigyelne. Rohadtul utáltam, hogy már kezdetben elő kell rukkolnom az adu ásszal, de nem maradt más választásom, mint az igazság. Vagy elhiszik, vagy nem.

– Megmondom, hogyan ártalmatlaníthattok minket.