Négy - Egyirányú út

2016. augusztus 21.
Hahó!
Először is, egy hadd robbanjak ki nektek valamivel: köszönöm a kommentjeiteket. az olvasásokat, a figyelmeteket! Annyira kedvesek vagytok, és én nem győzöm ezt elégszer hangsúlyozni. Hálás vagyok nektek. Nagyon. Jó olvasást kívánok nektek most is, és kérlek titeket, ezúttal akkor írjatok pár sort, ha érdemesnek találtok rá.
Update: feltöltöttem a Galéria menüt, nézzetek rá. :)
A következő fejezetet nyerte: Lizi! Gratulálok! Kérlek, írj nekem egy üzenetet, a szokott helyen ;)
Szép napot Nektek!
Nilla


Karola élvezettel figyelte a készülődésemet, ám hamar lelombozódott, amikor rájött, hogy farmerben és pólóban készülök menni. Összehúzott szemmel fürkészett, ezúttal viszont álltam a sarat, és még azért sem adtam be a derekam. Ha már úgy döntöttem, elmegyek, mindenképp kényelmesen akartam érezni magam.
Amikor Karola félig elfordult, kiöltöttem a nyelvemet. Nem volt akkora szerencsém, hogy ne vegye észre, kommentálás közben felém sem bagózott.
– Nagyon vicces vagy.
– Tudom.
Ezúttal ő csúfolt ki engem: hang nélkül, tátongva utánozott, szándékosan elnagyoltan gesztikulált. Ahelyett, hogy visszavágtam volna, felnevettem. Persze ő talpig puccba vágta magát – csinos koktélruha, parafa talpú szandál, spéci kontyba fogott haj. Már a száját rúzsozta, amikor melléléptem.
– Hűha. Nagyon el akarsz bűvölni valakit.
Ártatlanul vállat vont.
– Kipattant a szikra, tudod. Ha most nem csiholok belőle tüzet, akkor nem lesz még egy esélyem.
– Te nem is tudsz tüzet gyújtani – emlékeztettem. A szemét forgatva sóhajtott fel.
– Nem is ez a lényeg. Én teljesen máshogy láttam, és mivel Karola volt a legjobb barátnőm, kötelességemnek éreztem elmondani a véleményemet. Túl gyorsan akart túl sokat.
– Dehogynem, szerintem te... Elsieted – böktem ki. – Mit tudsz erről a fiúról? Jóformán semmit, mégis úgy pattogsz a kedvéért, mint egy gumilabda. Nem hiszed el, hogy önmagadért is kedvelhet?
Abból, ahogy Karola összeszorította a száját, levettem, hogy nem tetszett neki a mondandóm. Kerülte a szemkontaktust, zavarba jött. Arra számítottam, hogy egyetértünk majd, de e helyett... A következő pillanatban rám zúdította a sérelmeit, valósággal letámadott.
– Na, figyelj, nem tudom, miért oktatsz ki, amikor az éjszakát egy idegen fiú kocsijában töltötted. Veled ellentétben azonban én hiszek neked, amikor azt mondod, semmi sem történt és semmit sem jelentett. Nagy kérés lenne, hogy te is elfogadd, hogy nekem viszont nagyon is sokat számít a tegnapi nap? Éppen ezért nem akarom annyiban hagyni.
– Összekevered a kioktatást az aggódással.
Karola gúnyos nevetése megtöltötte a szobát, beköltözött a fülembe, és még fél perccel később is ott visszhangzott. Ha lenne a hátamon szőr, ettől aztán felállna.
– És mégis miért aggódsz?
Abban a pillanatban döbbentem rá, hogy egy idegen lány áll előttem. Korábban is voltak összezörrenéseink, de akkor a vita hevében mondtunk gonosz dolgokat egymásnak. Ám ezúttal? Rosszulesett így látni őt, és így látni magamat – ilyen félreértésben. Össze kellett szednem minden erőmet, hogy újra megszólaljak.
– Nem bántani akarlak téged. Nem is tudnálak.
Karola szeme kissé összeszűkült. Mi a nyavalya történt velünk egy nap alatt? Legalább egy percig ádázul néztünk egymás szemébe. Ha tovább tartott volna, valószínűleg elsírom magam a levegőben vibráló feszültségtől. A vitákat nem nekem találták ki, és Karolával vitázni az egyik legszörnyűbb rémálmom. Végül sóhajtott egyet, és tétován vállat vont.
– Ne haragudj. Csak nem tudok belenyugodni abba, hogy ellenem vagy.
– De hát nem vagyok ellened! Hisz én vagyok a fegyverhordozód!
Elnevette magát, és a karomnál fogva odahúzott egy ölelésre.
– Aki nélkül nem indulhatok csatába, úgyhogy igazítsd meg a hajad, mielőtt színre lépünk.
Visszafordult a tükör felé, nyomát sem lehetett felfedezni rajta az előbbi „párbajnak”. Engem viszont mélységesen megrendített, fésülködés közben is őt lestem a szemem sarkából. Hangulata úgy változott, akár a tőzsdeindex, én pedig nem voltam bróker, hogy értelmet is lássak bennük. Sulis dolgokról mesélt, mialatt a bátyja elfuvarozott minket abba a kocsmába, ahol a fiúk adtak koncertet. Jottányi kedvem sem volt hozzájuk, az igazat megvallva még magához Karolához sem sok, de mosollyal az arcomon vágtam bele az estébe. Bármi is húzódott meg Karola viselkedésének a hátterében, ki akartam deríteni. Szöget ütött fejembe a gondolat, miszerint eltitkolt valamit előlem. Miért voltam olyan vak, hogy eddig nem vettem észre? Talán ezért szurkálódott velem, mert nem figyeltem rá oda eléggé. Ma este le sem szállok róla.

Valahogy nem éreztem jól magam. Amint elértünk a városszéli kocsmáig, ahol a vártnál jóval több fiatal lézengett, és várták, hogy a kedvenceik színre lépjenek, kitört rajtam a frász. Hiszen Nevan is itt lesz! És én még nem készültem fel, hogy találkozzak vele.
Láttam néhány „AA” feliratú pólót, és őszintén, gőzöm sem volt, mit jelent. Folyamatosan szemmel tartottam Karolát is, aki régi jó ismerősként üdvözölt minden szembejövőt, és azt sem tudtam eközben, hová bujdossak. Nem éreztem idevalónak magamat. Hirtelen semmi sem tűnt helyesnek, és csak haza akartam menekülni. Ami persze nem lett volna jó ötlet, hiszen néhány órával korábban éppen megfogadtam, hogy el sem mozdulok a legjobb barátnőm mellől. A fenébe ezzel az egész helyzettel. Talán sosem nyomasztott még ennyire a kis visszavonult életem.
Egyik lábamról a másikra álltam, két lépés távolságból követtem Karolát. Tapintatosan nem hallgattam bele, miről beszélgetett a számomra idegenekkel, de szörnyen éreztem magam. Hogy lehet, hogy itt álltam, és szó szerint kémkedtem utána? Csak azért, mert korábban majdnem leordította a hajam?
Le kell innen lépnem, döntöttem el.
De mégsem kéne.
Vagy ezen az úton, vagy egy másikon. Valahogy abszolválom a helyzetet.
– Van egy szó szerint nagyon gáz kérdésem – léptem Karo mellé, miután elbúcsúzott egy decens szöszitől. Sejtelmem sem volt, ki lehetett az. És honnan a fenéből ismert ő ennyi embert tegnap óta?
– Azt már megszoktam tőled.
A szememet forgattam. Na, kösz. Nem elég, hogy ő rángatott bele mindebbe, még szórakozott is velem.
– Mi az az „aa?”
– Tessék? – fordult felém lendületből, kezét a szája elé kapta. A nevetését próbálta eltakarni előlem, csakhogy kevés sikerrel. Minden kiült az arcára.
Még savanyúbb lettem, nem fényezte az egómat, hogy szó szerint körberöhögtek.
– Jól hallottad – sziszegtem. – Mi az?
– Téged valami idegen faj hozott a Földre, az biztos. Alig hiszem el.
– Jól van, ennyi elég lesz már...
– Sziasztok, lányok – csendült fel ekkor egy hang mögülünk, bennem pedig megállt az ütő. Ne, ne, ne most! Sőt, egyáltalán ne!
Ennek a hangnak a tulajdonosát tegnap ismertem meg, és azóta nem hagytak nyugodni a vele kapcsolatos események. Lassan megfordultunk, miközben vetettem egy utolsó pillantást a legjobb barátnőmre – a nevetéstől kicsordult könnyeit törölgette. Jaj nekem.
Ott állt az egész bagázs előttünk. Vigyorgó Lane, megint mogorva Harper, visszafogott Austin és gitáros Nevan. Arról pedig ne is tegyünk említést, milyen eszméletlenül durván jól néztek ki. Pontosan úgy, ahogy egy bandát képzeltem el manapság. Vagányul belőtt séró, menő cuccok, és áradó magabiztosság. Én meg azt hittem, menten beleolvadok a padlóba. Jó mélyre. Jó lesz nekem ott...
Kényszeredetten elmosolyodtam, és megpróbáltam Karola mögé húzódni, hogy még véletlenül se kerüljek a középpontba. A leginkább – természetesen – Nevan tekintetét kerültem, egy másodpercre sem néztem felé. Kipécéztem magamnak Harpert a pékségből, és mivel igen kevés esélyt jósoltam arra, hogy rám vigyorogjon, rajta tartottam a szemem. Eleinte észre sem vette, és addig volt könnyű dolgom. Austin, Lane és Karola a tegnapi napról, Sophiáról meg a mai koncertről csevegtek, de azt nem tudnám megmondani, konkrétan mit mondtak, ugyanis egyetlen szavuk sem maradt meg bennem. Valahogy próbáltam túlélni ezt a reménytelenül kellemetlen szituációt.
Történt ugyanis, hogy Harper kiszúrta, hogy őt fixírozom, és Nevan is kiszúrta, hogy Harpert lesem. A szöszi minket figyelt, a fürtöske engem. Harper szeme kissé összeszűkült, az arca egy nagy kérdőjel. Mi ütött belém, kérdezte, de én szívesebben kaptam volna lángra abban a minutumban, mintsem válaszoljak. Mivel már Karoláéknak is feltűnt a szitu, és ők is minket vizslattak, úgy döntöttem, ideje meglépni a forró talajról. Rájuk villantottam a világ legidétlenebb mosolyát, és egy „ha megbocsátotok” motyogás keretében elhúztam a csíkot a mosdó felé. Az utolsó métereket szinte rohanva tettem meg, és miután beértem a helyiségbe, a hátamat a bezárt ajtónak vetettem.
Úristen!
Ez egy rémálom. A szívem majd’ kiszakadt a helyéről. Mi a fenét műveltem? Otthon kellene bújnom a jegyzeteimet pizsamában, és gyümölcsturmixot iszogatni!
Talán az lesz a legjobb, ha megmondom mindenkinek, hogy szívtam valamit, és a totális black out pillanatait láthatták.
Ekkor történt, hogy Taylor kilépett a két fülke közül az egyikből. Felderült az arca, amint meglátott, és miközben a mosdóba lépett, hogy kezet mosson, régi ismerősként üdvözölt.
– De jó, hogy eljöttetek! Bár így Lane bukott húsz dolcsit.
– Tes... Tessék?
Ennél érthetetlenebbül sem nézhettem volna rá, pedig az anyanyelvemen beszélt.
– Lane és Harper fogadtak. Harper azt mondta, van húsz dolcsija, hogy eljöttök, Lane pedig tartotta.
Nos, mindezek után már meg sem lepett, hogy ilyenekkel szórakoztak egymás között. Az viszont annál inkább, hogy az előbb odakint teljesen megszégyenültem, mindezt Taylor pasijának a segítségével. Azt hiszem, eddig tartott a szép barátságunk, ha meghallja a történteket. Csak ne higgye, hogy el akarom szedni előle a bongyort.
– Aha, hát... Van ilyen.
A szőke lány megtörölte a kezét, majd összefonta a karját a mellkasa előtt, és összehúzott szemmel nézett rám.
– Mi a baj? Meg mernék esküdni rá, hogy tegnap más voltál.
Annyi szent! Noha tegnap sem voltam teljesen normális, amiért belementem Karola ötletébe, mára totálisan dehidratálódott az agyam.
– Semmi, csak... Izé.
Izé. Gratulálok.
Taylor olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam – felnevetett. Felhuppant a mosdó pultjára, majd parfümöt fújt a csuklója belső oldalára, és intett nekem, hogy üljek mellé.
– Látom már, mi a gond.
– Tényleg? – hüledeztem. Mert akkor nagy gázban vagyok.
– Te félős lány vagy, igaz? Úgy értem, visszahúzódó.
– Mondhatjuk úgy is – sétáltam mellé. Vizet fröcsköltem a nyakamra és a fülem mögé.
– Láttam már ilyet korábban is. A bezárkózás mintapéldája. Félsz nyitni az ismeretlen felé, és úgy érzed, nem ismered egyikünket sem, ezért nem is bízhatsz bennünk. Pedig hadd mondjak valamit: nálunk sokkal rosszabb alakok is mászkálnak odakint a világban. Mi csak hóbortos zenészek vagyunk, akik nagy karrierről álmodnak.
– Mind nagyon tehetségesek vagytok – néztem fel rá, és először engedtem az este folyamán, hogy a valódi érzéseim tükröződjenek az arcomon. Ezúttal nem akartam elbaromkodni a dolgot, sőt titkolni sem. Hagytam, hadd lássa Taylor: úgy érzem, nem vagyok közéjük való. És ez nem az ő hibájuk. Ennél kedvesebben nem is fogadhattak volna. – Egyszerűen csak úgy érzem, én nem vagyok idevaló.
Minden kétségbeesésemet belesűrítettem a hangomba. Taylor pedig, úgy látszott, meg is értette. Magához húzott, és egy pillanattal később átölelt, még elutasítani sem maradt időm. Szobormereven hagytam, hadd öleljen, és a fülembe susogjon. Egyszerre volt a mozdulat bizarr és felemelő is.
– Drága Sage! Néha csak engedni kell az embereknek, hogy szeressenek.
És legtöbbször el kell viselni az űrt, amit maguk után hagynak.
Ahogy az apám is elment.
Ahogy az anyám tanította, noha nem szándékosan. A szemem láttára vált gyönyörű jégkirálynővé, akit már senki sem tud felmelegíteni, miután apám elhagyta egy fiatalabb nőért. Az én csodálatos anyukám... Ha ő egyedül maradt, hogyan járhatnék én jól?
Miután Taylor vállára kapta a táskáját, és dobott egy csókot a tükörképének, belém karolt.
– Jobb lesz, ha indulunk! Még lemaradunk a kezdésről.
Miután kiléptünk a klotyóról, körbenéztem. Már senki sem szobrozott ott, ahol néhány perccel ezelőtt Karoláék. Ő most a színpad előtt állt, és a készülődő fiúkat nézte. A srácok a mikrofonokat próbálgatták, Nevan a gitárján állítgatott valamit. Világos pólója és térdén szaggatott farmere jól állt laza stílusához. Haját már-már művészi kócossággal rendezte el, néha teljesen elfeledkezve magáról túrt bele. Az volt a legnagyobb baj, döbbentem rá, hogy tetszik nekem.
Taylorral becsatlakoztunk Karolához, aki rosszallóan vizslatott egy percig. Aki nem ismerte olyan jól, mint én, annak fel sem tűnt, hogyan húzza össze a szemét. Én tudtam, mit jelent ez a nála. Nagyon nem tetszett neki, amit velem kapcsolatban látott. Ma már másodszorra.
– Helló, helló – köszörülte meg a torkát Harper, a mikrofonja pedig életre kelt. Ösztönösen néztem el mellette, és akadt össze a pillantásom Nevanével, aznap először. Láttam rajta, hogy egyáltalán nem érti, miért is ignorálom, sőt az is látszott, hogy sikerült megbántanom. Mindezt elmesélte egyetlen, vesémig hatoló pillantással. Kirázott a hideg, pedig nem fáztam. Ennek az idegen fiúnak a gyönyörű kék, de súlyos tekintete váltotta ki belőlem.
Abban a pillanatban jó lett volna, ha egy szemvillanás alatt el tudok tűnni onnét. Senkinek sem hiányoznék, még Karolának sem. Ő inkább dühös és szemrehányó, mintsem megértő velem szemben.
Nevan félrenézett, mivel Lane odaszólt neki, én pedig összerezzentem. Így tértem magamhoz abból a varázsos pillanatból, amit a tekintetünk találkozása okozott.
Megráztam a fejem, és Karola felé fordultam. Továbbra sem méltatott figyelemre, és ez volt aztán csak tőrszúrás a szívembe.
Abban a másodpercben élesen láttam, hogy a legjobb barátnőmet dühítette az, aki voltam. Dühítette, hogy nem lehettem olyan, mint ő, és eddig sosem történt ilyen. Mindig elfogadtuk egymást és egymás véleményét, még ha olykor kiabáltunk is.
Ez azonban más volt.
Hideg és egyértelmű és kíméletlen.
Ő mindennél jobban itt akart lenni, én viszont mindennél jobban menekülni vágytam. A gond csak az volt, hogy Karola ezt nem megértette, hanem abban a pillanatban elítélte.
Azt hittem, összeszakad a szívem a felismeréstől.

14 megjegyzés:

  1. Kedves Erika!
    Remélem megkapod ezt az üzenetet és el is olvasod. Arra szeretnélek kérni, hogy nézz be a blogomra és olvasd is el az egészet. Nagyon örülnék neki, ha eljutna ez a történetem sok emberhez. :) Még eléggé kezdő blogoló vagyok, szóval bocsi azért ha az elején még nagyon uncsi a történet, de még nem nagyon tudott kibontakozni. Azért remélem elolvasod és tetszeni fog.
    Miss Alison**
    Blogom: www.belnaploja.blogspot.hu

    UI.: vagy esetleg egy cserében is benne lennél? válaszolj a blogomnál :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Alison!
      Eleget gondolkoztam, mit válaszoljak neked erre - az már biztos, hogy a saját blogod hirdetésének "egyedi" módját választottad, de nem vagyok biztos abban, hogy a legjobbat is. Először is, ha mások blogjára kommentelsz a saját blogoddal kapcsolatban, én valahogy alapvetőnek érzem, hogy legalább egy fél mondatot arról a blogról is írj, amire kommentelsz. "És amúgy szeretem a történetedet, mindig sokat nevetek rajta." Kész, ennyi, és máris sokkal kedvesebben fognak nézni az írók az ilyen kommentekre. Ha pedig valóban csak annyi a célod, hogy mások elolvassák "az egészet" az irományodból, arra ne ilyen visszatetsző módon kérj meg! Ha ezt a kommentet megtaláltad, akkor nyilván egy privát elérhetőségre is bukkansz majd valahol, és egy kulturált beszélgetés után rátérhetsz, mit is szeretnél.
      Bocs, ha nyersen hangzottam, nem akarlak bántani, csak talán legközelebb szerencsével jársz.

      Törlés
  2. És íme egy újabb rész, ahol azonosulni tudtam Sage karakterével. :) Egy kicsit megrémiszt, de tetszik.
    Rossz nézni, ez esetben olvasni, hogy Karola így megkeményítette a szívét Sage felé. Nem teljesen látom át, hogy mi is történik közöttük, de remélem minden oké lesz. Azt is remélem, hogy Taylor és Sage közelebb kerülnek majd egymáshoz és remek barátnők lesznek.
    Harper, Nevan, Sage. Na ez jól összekutyulódott.. Úgy érzem Sage félénksége miatt jó sok félreértés fog még születni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tudom, ezeket a részeket írni is nagyon nehéz volt <3 úgy sajnáltam Sage-et, engem akasztott ki a legjobban, hogy ő olyan, amilyen, és nem áll ki magáért.
      Félreértéseket és történet kibontását garantálhatok! ;)
      Köszi, hogy írtál <3

      Törlés
  3. Nagyon jó lett! Ebben a részben talán még szégyenlősebb volt Sage mint a többiben, és remélem majd kiderül mi áll Karola viselkedésének hátterében, és azt is hogy majd megoldódik. Egyre több oldalát megismerjük a szereplőknek, én talán még Nevanról tudnék meg többet. Kíváncsian várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Annyit ígérhetek, hogy kiderül még pár dolog, és sok-sok Nevant is kaptok majd! :))) Köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  4. Jaj, de szupi, nyertem! :$ Köszönöm! ♥

    Na. Karola kezdi nálam kiverni a biztosítékot. Sage-et maximálisan megértem, és hát Karola igazán lehetne vele türelmesebb, ha már legjobb barátnők, vagy mi. Kíváncsi vagyok, hogyan fog még alakulni az ő kapcsolatuk. Aztán nehogy öri hari legyen az öri bariból.
    Na, de Saaage, szegény Nevan fiút nem kellene így kerülni. Biztos vagyok benne, hogy megér egy misét :))
    Várom a folytatást, sok puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Karola... :D annyira szívesen spoilereznék róla, de akkor meg én verném ki a biztosítékot :D annyit mondhatok, hogy nagyon-nagyooon sok dolgot tartogat még Karola. Hogy ezek jó vagy rossz dolgok-e... :D Hát, az majd idővel kiderül. (És most milyen gonosz vagyok!) xD

      Nevan nem csak egy misét ér meg. Az összeset :P Ohmybaby *-*

      Köszi, hogy írtál - megint <3

      Törlés
  5. Szia!
    Nagyon tetszett ismét a rész:)
    Cuki volt Nevan, hogy elvitte Sage-t reggelizni. :)) Harpert nem értettem, hogy a barátaik körében miért nem úgy viselkedik, mint a pékségben? -Harpykám javulj meg!! :D-
    Karolát meg végképp nem... Sage helyében már régen otthagytam volna a koncertet hogyha velem így viselkednek. Taylor aranyosak tűnik :)
    Na, azért várom a következő részt ;)
    xo Mel

    Ui: Jó márcsakpárnapnyarat! :D
    Uui: Hogyha még nem mondtam volna, szép az új kinézet:) Lehet, hogy már régebben lett megváltoztatva de én most láttam meg:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, hogy írtál, nagyon jólesett olvasni a soraidat! :))
      Harper, igen. Ő az a srác, aki elsőre totál bunkó, de ha átlátsz ezen a falon, és ő hagyja, hogy átláss rajta, akkor rájössz, hogy valójában vajból van. :D

      Köszönöm, én is imádom Lana munkáit. Egy tünemény, és fantasztikus szerkesztő. :)

      Jó pár nap nyarat neked is, bár nálunk itt már Svédországban kábé ősz van. :D

      Puszi :)

      Törlés
    2. Svédország? :O Hogy kerültél te oda? :D Jó lehet ott kint lenni most :)
      Puszi;)

      Törlés
    3. Itt élek már három éve, és itt általában egyik évszakban sem olyan nagyon rossz :) Kibírható.

      Törlés
  6. Szia, Nilla! :)
    Ez egy érdekes rész. Nem is értem, hogyan fordulhat ki valaki így magából, mint Karola. Sage helyében én elbeszélgetnék. Innen úgy tűnik, Karolának fontosabb, mit gondolnak róla mások, mint a barátságuk. Sage-et viszont bírom. Én is jártam már úgy, mint ő, amikor feltűnően nem akartam magamra vonni annak a figyelmét, aki tetszett. :D Bénák vagyunk, na! :D
    Várom a folytatást!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, ezt én írás közben tapasztaltam. Egyáltalán nem szándékoztam eredetileg erre vinni a cselekményt, aztán a karakter elkezdte élni az önálló életét, és rádöbbentem, hogy ajaj, az eredeti elképzelés nem lesz jó. Úgyhogy hallgattam a belső hangomra, és ez lett belőle :D De majd érthető lesz minden - legalábbis remélem.
      Igeeen, Sage meg a bénázások... :D Hihetetlen, és ő ezt eközben nem látja, én meg vinnyogok a röhögéstől. :P

      Köszi, hogy írtál, puszillak! :)

      Törlés